~ 4.rész ~

Tegnap nagyon jól éreztem magam Taylorral. Nincs nagyon kedvem suliba menni de ez van. Gyorsan felöltöztem. Felvettem egy halványrózsaszín pólót és egy fekete szoknyát. Berohantam a fürdőbe, elővettem a szempilla spirálom és egy halvány szájfényt. Megfésültem a hajam és már indulhattam is a suliba. Lementem a lépcsőn az ebédlőben anya állt. - Jó reggelt, Hanna -mondta.

- Jó reggelt -néztem rá mosolyogva.

- Ma későn jövök haza, apád elment az éjszakai géppel, szóval ma egyedül leszel.

- Jó.

- Ne haragudj! 

- Nem semmi baj, egyébként ma én is sokáig leszek a suliban. 

- Akkor jó -mondta mosolyogva. - Na mostmár indulnunk kéne, mert mind a ketten el fogunk késni.

Beléptem az iskola kapuján. Felmentem a lépcsőn és azon gondolkoztam, hogy merre van az osztályunk. Elsétáltam az egyik osztály előtt, de váratlanul az ajtó kicsapodott és én a földön kötöttem ki.

- Te jó ég jól vagy? -kérdezte Taylor.

- Persze -igazából nem voltam jól sajogott a fejem.

- Te vérzel -tette a fejemre a kezét.

- Oh... Fel sem tűnt.

- Gyere elkísérlek a suli orvoshoz -felém nyújtotta a kezét és felhúzott. - Ha akarsz nekem támaszkodhatsz. 

- Köszönöm -mondtam. Végigsétáltunk a folyosón, a folyosó végén egy fehér ajtó állt ezzel a felirattal: Iskolanővér. - Itt is vagyunk. Taylor bekopogott az ajtón egy barna hajú idős hölgy nyitott ajtot. - Gyertek be -mondta. Elmeséltük neki hogy mi történt aztán a társalgó felé vettük az irányt. Nagyon kedves Taylortól, hogy így gondoskodik rólam.

- Hanna! -kiállította Emily. -Hallottam mi történt, jobban vagy? 

- Igen Emily jól vagyok, köszi.

- Taylor ha megbocsájtasz elrabolom Hannát -mondta Em, nevetve.

- Vidd csak -kacsintott rám Taylor.

- Ti most akkor járatok? -kérdezte Em.

- Nem dehogy, hisz alig ismerjük egymást.

- Ha jobban megismernéd járnál vele? 

- Em! Természetesen nem mivel barátok vagyunk és nem hinném, hogy ő többet akar.

                                                         *Taylor szemszöge*

A sportpálya felé tartottam, én vagyok a foci csapat kapitánya. Pénteken lesz az első meccs a szezonban. De nem tudtam erre koncentrálni hisz folyamatosan Hanna járt az eszemben. A gyönyörű haja...

- Taylor figyelsz? -kérdezte az edző.

- Igen figyelek Mr. Fisher! -mégis, hogy figyelhetnék? Nem tudom kiverni a fejemből. Az emberek azt mondják milyen jó nekem na persze. Majdnem minden szabadidőm a pályán töltöm. Nincs időm kb. semmire. 

- Ennyi fiúk, mára végeztünk! - mondta Mr. Fisher. Bementünk az öltözőbe, gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.

- Mi volt ma veled, Taylor? -kérdezte Jack.

- Semmi csak fáradt vagyok... -hazudtam.

- Hé! Én ezt nem veszem be ugye te is tudod! -persze gondolhattam volna.

- Semmi csak Hannán gondolkoztam.

- Az új lányon? -kérdezte meglepedten.

- Igen.

- Tetszik neked? 

- Igen...

- Akkor hívd el valahova.

- Nem lehet...

- Miért!? Azért mert nyuszi vagy?

- Nem de...

- Menj már, mert a végén én hívom el! 

- Arra várhatsz! -kacsintottam Jackre.

Felkaptam a táskám és kirohantam az öltözőből. A szekrények felé tartottam, nem láttam csak Emilyt.

- Em, nem láttad Hannát?

- Most ment el! -a francba, gondoltam.

                                                       *Hanna szemszöge*

Hazafelé tartottam, mikor a házunkhoz értem megpillantottam egy dobozt.- Mi lehet ez? -gondoltam.

Közelebb léptem de a doboz hírtelen mozogni kezdett. Lehajoltam és kinyitottam! Te jó ég ez egy kiskutya. Kivettem a dobozból és letettem a földre. Kinyújtottam a kezem, hogy megszaglászhassa.

Nagyon aranyos volt, felkapták és bevittem a házba. - Valamit adnom kéne neki, mert biztos éhes! -gondoltam. Humm... Kinyitottam a hűtött és kivettem egy doboz tejet, kitöltöttem egy tálba és leraktam  elé. A csöpp jószág rögtön beledugta az orrát a tálba. Egy perc múlva a tál üres volt.

- Huhh, nagyon éhes lehettél -mondtam neki és megsimogattam a fejét.