~ 6.rész ~

Kutyaugatásra ébredtem. -Jaj Lisa! Olyan korán van még! -persze Lisa folytatta az ugatást, tuti azt akarta, hogy végre felkeljek. -Na jó győztél -mondtam neki. Felültem az ágyon és körbenéztem a szobámba. Te jó ég. Mindent toll borított. Jaj ne a kedvenc párnám volt az áldozat. Gyorsan össze kell szednem mielőtt anya meglátja. Kimásztam az ágyból és elkezdtem összeszedni a pihéket. -Nagyon rossz vagy! -mondtam Lisának. -De azért szeretlek! -elindultam felé és megsimogattam a fejét.

-Hanna! Kelj fel! -kiabálta anya.

-Már fent vagyok! 

-Ma elviszlek a suliba.

-Nem kell anya elmegyek gyalog.

-Gyere le és megbeszéljük! 

-Oke -mondtam.

Gyorsan átöltöztem és elindultam lefelé. A fogason egy férfi kabát lógott. -Anya az ki kabátja? 

-Apádé -mondta kicsit feszülten.

-Nem úgy volt, hogy csak holnap jön haza? 

-De csak elmaradt egy tárgyalása és így a korai géppel jött haza. 

-Ja értem. Anya! Elmegyek gyalog a suliba.

-Nem nem kell leviszlek már úgyis rég jártam arra. 

Bólintottam. Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle a kávét. Megcsináltam a kávém és beleöntöttem a poharamba. Letettem a konyhapultra és még fölfutottam az emeletre. Kinyitottam a szobaajtóm és az asztalom felé indultam, felvettem a telefonom és beledobtam a táskámba. 

-Szia, kicsim vigyázz magadra és tudod...

-Igen anya tudom ne beszéljek Taylorral! -mondtam.

-Hanna én a legjobbat akarom neked. 

-Tudom, de mostmár tényleg mennem kell. Szia! -becsuktam a kocsiajtót és kiszálltam. A parkoló szinte tele volt, egy autó hajtott el mellettem.

Taylor volt az. Egy fekete BMW-ben ült. A parkolóban is megvan mindenkinek megvan a helye. A sportolók a suli előtt parkolnak a "menőkkel" együtt. Közében parkolnak az okosok és az utolsó helyek a "lúzereké". Elindultam az ajtó felé.

-Hanna, várj!! -kiabálta valaki. Megfordultam, Taylor futott felém.

-Szia! -mondtam mosolyogva. A tegnapi után kicsit furán éreztem magam. Tetszik Taylor, de nem állok készen egy újabb kapcsolatra. 

-Hogy vagy? -kérdezte.

-Jól köszi, de most mennem kell. 

Mielőtt bármit is mondhatott volna megfordultam és besiettem a suliba. A sulit elárasztotta a fertőtlenítő szag. Borzasztó volt. Felmentem a második emeletre és a szekrények felé vettem az irányt. Kinyitottam a szekrényt és betettem a könyveimet, megnéztem az órarendem. De jó földrajz az első órám. Valaki megérintette a vállam. Emily volt az. 

-Szia! Hogy vagy? -kérdeztem.

-Jól de most nem az a lényeg! Beszéltél Taylorral? 

-Ömm... Igen miért? 

-Mert tegnap téged keresett. 

-Tudom hagyott üzenetet. 

-És mit mondott? -kérdezte. 

Láttam rajta, hogy majdnem kiugrik a bőréből.

-Csak a házit akarta -hazudtam.

-Ja persze én meg Rihanna vagyok!

-Hasonlítasz is rá! -Emily elnevette magát.

-Na de komolyan mit mondott!? 

-Semmit csak mégegyszer bocsánatot akart kérni. A baleset miatt. Aztán találkoztunk és sétáltunk egyet.

-Na ezt már elhiszem! -becsuktam a szekrényajtóm és a termünk felé indultam. Emilyvel egyre jobban megismerjük egymást és azt hiszem megbizhatok benne.

Mr. Roberts elkezdte kiosztani a dolgozatokat. Megforditottam hogy lássam a jegyemet. -4-es -olvastam. -Jaj ne már! 

-Minden rendben Hanna? -kérdezte Emily.

-Igen, mondjuk,csak 4-es lett a dogám -mondtam csalódottan.

-Nekem... -megfordította a lapját és elfehéredett. -Kettes? Nem ez nem lehet!! 

-Nyugi majd kijavítod!!

-Aha!

Én is csalódott voltam a jegyem miatt de ezt nem akartam kimutatni hiszen Emnek elég rosszul sikerült. Egész nap próbáltam boldogít ami nem nagyon sikerült. A nap végén Emily hazasietett és én ott maradtam egyedül a suliban. Épp az emeletre tartottam mikor megpillantottam Taylort. Meg akartam fordulni de már késő volt. 

-Hanna! Hát te mit csinálsz itt ilyenkor? 

-El kellett intéznem még egy két dolgot. Te hogyhogy bent vagy még? 

-Edzésem volt. 

-Az szuper -mondtam.

-Nincs kedved sétálni velem egyet a plázában? 

-De szívesen.

-Akkor megyünk?

Bólintottam és elindultunk. Ha anya tudna erről nagyon mérges lenne rám. Bár nem értem, hogy mi a baja vele de mindegy volt, hiszen megtiltotta, hogy találkozzak vele. Nem tudom hány bolt előtt sétáltunk el, de azt tudtam, hogy biztonságba vagyok, mert Taylor mellettem van.

-Lefelé mehetnénk liftel.

-Oke -mondtam mosolyogva.

Beléptünk a liftbe. Taylor közelebb lépett és megfogta a kezem.

-Miért nem engedsz közel magadhoz? -kérdezte.

-Taylor, én csak nem akarok fájdalmat okozni neked! 

-Ugye tudod, hogy nem adom fel olyan könnyen.

-Én csak boldog akarok lenni.

-Én is! -mondta hazározottan. -Nem tudok tovább ellen állni neked! 

Csípőmre tette a kezét és magához húzott.

-Soha többet nem engedlek el! -mondta.

-Ígérd meg hogy nem fogsz megbántani! 

-Ígérem! 

Ahogy ezt a szót kimondta megcsókolt. Átölelt, és magához szorított, a testéből annyi szerelem, rajongás áradt, hogy behunytam a szememet, és elmerültem benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. 

Vagy mégis? Váratlanul kinyílik a liftajtó és egy sereg gyerek özönlik be. Úgy éreztem hogy vége a tökéletes pillanatnak, Taylor megfogta a kezem és éreztem, hogy még nincs vége.

~ 5.rész ~

-Hanna megjöttem! -kiabálta anya.

-Szia anya. -lementem a lépcsőn, anya egy levéllel a kezében állt. -Az mi? 

-Nem tudom az ajtó előtt volt. -kinyitotta a levelet és olvasni kezdte: Kedves Hanna! Nagyon sajnálom ami reggel történt, remélem jobban vagy, majd hívj, kérlek! Taylor.

-Ki az a Taylor? -kérdezte anya.

-Senki csak egy osztálytárs.

-És mi történt reggel? 

-Hát...Ohh...jut eszembe milyen volt a napod? -próbáltam terelni a szót.

-Jó volt, de kérdeztem valamit. Mi történt a suliban? -félrehúztam a hajam, hogy látszódjon a varrat.

-Te jó ég! Hanna  mi történt? 

-Csak reggel kicsapódott egy ajtó és én pont ott voltam. -ebben a pillanatban Lisa jött le a lépcsőn.

-Hanna ez meg mi?

-Anya ő itt Lisa.

-Ezt nem hiszem el egy napra megyek el és egy idióta miatt felszakad a fejed és lesz egy kutyád! 

-Sajnálom.

-Hanna! Nincs semmi baj, csak féltelek! 

-De jól vagyok! 

-És ő meg kicsoda? -mutatott Lisára.

-Ő itt Lisa a kapu előtt találtam egy dobozban, nagyon megsajnáltam és behoztam.

-Hanna itt nem maradhat!! 

-De...

-Semmi de! 

-Anya kérlek! Ő az egyetlen barátom!! -rám nézett vett egy mély levegőt és ezt mondta: -Maradhat.

-Köszönöm köszönöm!! Nagyon szeretlek!! -mondtam és a nyakába ugrottam.

-Én is szeretlek kincsem! -mondta és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Egy lépést tettem hátra és elindultam a lépcső felé. 

-Hanna még valami! 

-Igen? 

-Nem szeretném hogyha találkoznál Taylorral! -éreztem ahogy elfehéredek, igaz, hogy a bőröm így sem volt valami sötét.

-Anya! Miért? 

-Mert nem szeretném! -tudtam, hogy fölösleges veszekednem vele.

-Jó. De most mennem kell tanulni. 

Arra gondoltam, hogy még csinálok magamnak egy kávét. Fölszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba. Kinyitottam a táskám és kivettem belőle a könyveket és ledobtam az ágyamra a cuccokat.

Pár órával később...

-Anya elmentem! 

-Hanna hova méssz? -kérdezte.

-Elviszem Lisát sétálni.

-Oké, de siess haza. 

-Oké szia.

Lehajoltam és megsimogattam Lisa fejét, és az ajtó felé indultam. Kiléptem az ajtón a szellő megcsapta az arcom és egy mélyet szippantottam a friss levegőből. -Indulhatunk? -Lisa futni kezdett, gyorsan lelasítottam. A környéken gyönyörű házak vannak elmentünk egy vajszínű elképesztően szép ház mellet, mikor a nevemet hallottam. Megfordultam és Taylor állt velem szembe. A fenébe most jutott eszembe a levele és az, hogy fel kellett volna hívnom.

-Szia, Hanna!

-Taylor. -mondtam.

-Épp hozzátok indultam, mert nem hívtál és gondoltam átmegyek.

-Igen, elfelejtettelek hívni. 

-Nem is tudtam, hogy van kutyád! -mutatott Lisára.

-Taylor ő itt Lisa. A házunk előtt találtam.

-Értem -mondta mosolyogva. -Sétállunk egyet? 

-Igen. Merre megyünk?

-Én a parkra gondoltam.

-Oké. -elindultunk a park felé. Az úton sokat beszélgettünk, a suliról, a terveinkről a jövőre nézve. Tíz perc múlva a parkban voltunk Lisa folyamatosan körülöttünk ugrált. Egy mozdulattal megrántott a pórázt és köztem és Taylor között öt centi sem volt. Éreztem ahogy levegőt vesz. A feje egyre közelebb ért hozzám az ajkai majdnem megéri tettek az enyéméimet.

 

-Taylor ez nekem nem megy! Sajnálom!

-Nem semmi gond, időre van szügséged és ezt tiszteletbe tartom! 

-Maradjünk barátok! -mondtam mosolyogva.

-Oké. -kiléptünk a pórázból ami miatt majdnem megcsókoltam Taylort! -Mostmár mennem kéne.

-Hát jó! Akkor szia! 

-Szia Taylor.

~ 4.rész ~

Tegnap nagyon jól éreztem magam Taylorral. Nincs nagyon kedvem suliba menni de ez van. Gyorsan felöltöztem. Felvettem egy halványrózsaszín pólót és egy fekete szoknyát. Berohantam a fürdőbe, elővettem a szempilla spirálom és egy halvány szájfényt. Megfésültem a hajam és már indulhattam is a suliba. Lementem a lépcsőn az ebédlőben anya állt. - Jó reggelt, Hanna -mondta.

- Jó reggelt -néztem rá mosolyogva.

- Ma későn jövök haza, apád elment az éjszakai géppel, szóval ma egyedül leszel.

- Jó.

- Ne haragudj! 

- Nem semmi baj, egyébként ma én is sokáig leszek a suliban. 

- Akkor jó -mondta mosolyogva. - Na mostmár indulnunk kéne, mert mind a ketten el fogunk késni.

Beléptem az iskola kapuján. Felmentem a lépcsőn és azon gondolkoztam, hogy merre van az osztályunk. Elsétáltam az egyik osztály előtt, de váratlanul az ajtó kicsapodott és én a földön kötöttem ki.

- Te jó ég jól vagy? -kérdezte Taylor.

- Persze -igazából nem voltam jól sajogott a fejem.

- Te vérzel -tette a fejemre a kezét.

- Oh... Fel sem tűnt.

- Gyere elkísérlek a suli orvoshoz -felém nyújtotta a kezét és felhúzott. - Ha akarsz nekem támaszkodhatsz. 

- Köszönöm -mondtam. Végigsétáltunk a folyosón, a folyosó végén egy fehér ajtó állt ezzel a felirattal: Iskolanővér. - Itt is vagyunk. Taylor bekopogott az ajtón egy barna hajú idős hölgy nyitott ajtot. - Gyertek be -mondta. Elmeséltük neki hogy mi történt aztán a társalgó felé vettük az irányt. Nagyon kedves Taylortól, hogy így gondoskodik rólam.

- Hanna! -kiállította Emily. -Hallottam mi történt, jobban vagy? 

- Igen Emily jól vagyok, köszi.

- Taylor ha megbocsájtasz elrabolom Hannát -mondta Em, nevetve.

- Vidd csak -kacsintott rám Taylor.

- Ti most akkor járatok? -kérdezte Em.

- Nem dehogy, hisz alig ismerjük egymást.

- Ha jobban megismernéd járnál vele? 

- Em! Természetesen nem mivel barátok vagyunk és nem hinném, hogy ő többet akar.

                                                         *Taylor szemszöge*

A sportpálya felé tartottam, én vagyok a foci csapat kapitánya. Pénteken lesz az első meccs a szezonban. De nem tudtam erre koncentrálni hisz folyamatosan Hanna járt az eszemben. A gyönyörű haja...

- Taylor figyelsz? -kérdezte az edző.

- Igen figyelek Mr. Fisher! -mégis, hogy figyelhetnék? Nem tudom kiverni a fejemből. Az emberek azt mondják milyen jó nekem na persze. Majdnem minden szabadidőm a pályán töltöm. Nincs időm kb. semmire. 

- Ennyi fiúk, mára végeztünk! - mondta Mr. Fisher. Bementünk az öltözőbe, gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.

- Mi volt ma veled, Taylor? -kérdezte Jack.

- Semmi csak fáradt vagyok... -hazudtam.

- Hé! Én ezt nem veszem be ugye te is tudod! -persze gondolhattam volna.

- Semmi csak Hannán gondolkoztam.

- Az új lányon? -kérdezte meglepedten.

- Igen.

- Tetszik neked? 

- Igen...

- Akkor hívd el valahova.

- Nem lehet...

- Miért!? Azért mert nyuszi vagy?

- Nem de...

- Menj már, mert a végén én hívom el! 

- Arra várhatsz! -kacsintottam Jackre.

Felkaptam a táskám és kirohantam az öltözőből. A szekrények felé tartottam, nem láttam csak Emilyt.

- Em, nem láttad Hannát?

- Most ment el! -a francba, gondoltam.

                                                       *Hanna szemszöge*

Hazafelé tartottam, mikor a házunkhoz értem megpillantottam egy dobozt.- Mi lehet ez? -gondoltam.

Közelebb léptem de a doboz hírtelen mozogni kezdett. Lehajoltam és kinyitottam! Te jó ég ez egy kiskutya. Kivettem a dobozból és letettem a földre. Kinyújtottam a kezem, hogy megszaglászhassa.

Nagyon aranyos volt, felkapták és bevittem a házba. - Valamit adnom kéne neki, mert biztos éhes! -gondoltam. Humm... Kinyitottam a hűtött és kivettem egy doboz tejet, kitöltöttem egy tálba és leraktam  elé. A csöpp jószág rögtön beledugta az orrát a tálba. Egy perc múlva a tál üres volt.

- Huhh, nagyon éhes lehettél -mondtam neki és megsimogattam a fejét.

~ 3.rész ~

A kábézóban ültem, a pultnál Taylor állt. Leadta a rendelést majd visszajött az asztalhoz.

- Szóval... -kezdte. -Miért költöztetek ide?

- Hát apa itt indította be a vállalkozását és... -David miatt és azért, hogy újra kezdjem az életem. -gondoltam.

- És? -kérdezte meglepedten. Az asztal mellett egy pincér állt két kávéval a kezében. Letette őket és visszament a pulthoz. Kezembe vettem a kávét, testemet melegség töltötte el.

- Inkább beszéljünk rólad! -mondtam,és belekortyoltam a kávémba.

- Én inkább rólad szeretnék beszélni.

- Nincs mit nagyon tudni rólam, csak nézz rám!

- Nézlek...-síri csend volt, éreztem hogy tetőtől talpig elpirulok.

- Amm... Mi van a családoddal? -témát akartam váltani, de gyorsan...

- Apám orvos, anya ügyvéd. Az apám nem él velünk 6 éves voltam mikor elment. Azóta nem láttam, csak két hónaponta felhív, hogy mi van velem. Van egy öcsém, Jack.

Nagyon megviselte a válás. A nagyszüleimnél van majdnem mindig. És te? A te családoddal mi van? 

- Hát ez bonyolult... Apa vállalkozó, anya író és újságszerkesztő. A nagyszüleimről nem tudok semmit, mikor kicsi voltam a szüleim összevesztek velük... Szóval nem nagyon tudok róluk semmit!

- Van barátod? -kérdezte.

- Hát volt...

- Szakítottatok, mert ha igen a srác tuti nem volt normális!! 

- Nem a helyzet az, hogy... -elmesélték neki mindent a balesetet és azt hogy elveszítettem azt akit az életemnél is jobban szerettem.

- Nagyon sajnálom. -mondta.

- Nem kell sajnálni tényleg! 

- Mehetünk? -nézett rám mosolyogva. 

- Persze! - felálltam és elővettem a pénztárcám hogy kifizessem a kávét.

- Hagyd csak! 

- Köszönöm. -betoltam a széket és az ajtó felé indultam. Kiléptünk a kávézóból. - Lesz egy buli hétvégén az egyik barátomnál van kedved eljönni velem? 

- Ööö... Nem is tudom mit mondjak.. 

- Nem muszáj csak gondoltam eljönnél velem mint egy barát... -mint egy barát persze így már más a dolog.

- Tudod mit benne vagyok!! 

- Szuper! -mondta. - Hazakisérhetlek? -rá néztem és bólintottam. Az úton még beszélgettünk egy kicsit. Tíz perc múlva meg is érkeztünk a házunk elé. 

- Nagyon jól éreztem magam... -mondta.

- Én is, nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam! -sajnos ez volt az igazság. Mióta David elment nem találkoztam senkivel. Elköszöntünk egymástól és bementem a kapunk. Felmentem a szobámba lemostam a sminkem aztán elmentem zuhanyozni. Nagyon fáradt voltam, ez volt az első napom a suliba, de végülis jól éreztem magam. Csak Taylor ne lenne ilyen helyes. 

,, Egy kocsiban ültem, nem tudtam, hogy hol vagyok és kié ez a kocsi. Az anyósülésen ültem. Egy srác ült mellettem. Várjunk ez a srác nagyon ismerős. Ez David, mit csinál itt? Miért van itt? Zuhogott az eső, kipillantottam a szélvédőn egy kamion állt az út közepén... -David vigyázz!!! ''

- Neee... -sikítottam.

- Semmi baj kicsim csak egy rossz álom volt! -mondta anya és átölelt. Csak sírtam nem tudtam megérteni, hogy ez miért velem történik... Ránézett az órára. Hat óra volt, már nem fekszem vissza, úgyis mire elaludnék addigra suliba kéne mennem! Elővettem a MacBookom, és rákattintottam a Facebook ikonra. Taylor frissített az állapotát: Taylor boldog! :) With: Hanna Darkbloom. 

~ 2.rész ~

Hétfő van ezaz! :( Minden a feje tetején áll, a költözködéssel nem nagyon haladunk, apa mindent megtesz, hogy boldogok legyünk. Nagyon boldog, mert az új vállalkozása kezd beindulni, aminek mind nagyon örülünk. Ideje lenne felkelnem, felültem az ágyon és kibújtam a takaró alól. Kinyitottam a szekrényem és kivettem egy rózsaszín pólót és egy virágos szoknyát, eddig minden rendben volt csak most jött a probléma a szandálomat kerestem de nem találtam kinyitottam kb.öt dobozt de egyikben sem volt. Rápillantottam az órára, jaj ne 7:45 el fogok késni, feladtam a keresést és felvettem a rózsaszín Conversem. Lerohantam a lépcsőn az ebédlő asztalon egy cetli volt: ,,Korán elmentem. Puszi anya ❤️ '' Hát jó gondoltam.

Beértem a suliba, a folyosó tele volt diákokkal, most merre menjek. Elindultam egyenesen a folyosó végén megtaláltam az igazgatói irodát. Bekopogtam az ajtón, egy hang felet rá: -Tessék! -kinyitottam az ajtót...

- Miben segíthetek? -kérdezte a hölgy. 

- Jó reggelt Hanna Darkbloom vagyok! 

- Ohh... Hanna foglalj helyet kedvesem! -mutatott a székre, kihúztam a széket és leültem.

- Az órarendemért jöttem.

- Már mindent előkészítettem -kihúzta a fiókot és elővett egy mappát, kinyitotta. -Tessék -nyújtotta át az órarendem. - Itt egy térkép is de nem hinnem, hogy szükséged lesz a rá! Emily gyere be -mondta mosolyogva. Az ajtót egy barna hajú lány nyitotta ki. -Ő fog neked segíteni, hogy megtaláld a termeket, ja és persze a szekrényed. 

- Köszönöm -mondtam. 

- Igazán nincs mit, de mostmár indulnotok kell.

- Viszont látásra! 

- Sziasztok -mondta mosolyogva.

Kiléptünk az ajtón Emily rám nézett. Barna haja csak úgy ragyogott. Kék felsőt viselt, egy szakadt farmerral. 

- Biztosan te vagy Hanna -mondta.

- Igen.

- Szóval most körbevezetlek -mondta nevetve, nem válaszoltam csak bólintottam.

Végigmentünk a folyosón és elfordultunk jobbra. - Ez itt a társalgó, itt vannak a szekrények, és itt töltheted a szüneteket. -ezen a folyosón is végigmentünk. - Ez itt a....

Végül beértünk az osztályba. Mindenki kiabált, mikor kinyitottam az ajtót mindenki elhallgatott, ez elég ijesztő volt. Rám néztek aztán folytatták a kiabálást. Találtam egy helyet hátul az utolsó sorban, leültem és előszedtem a könyveimet. Becsöngettek, öt perc múlva egy tanár lépett be az osztályba.

- Mindenki üljön le. -mondta. - Úgy hallottam új osztálytárs érkezett. Hanna Bloom? 

- Hanna Darkbloom -mondtam. 

- Áhh... Elnézést. -ahogy kimondtam a nevem a telefonom elkezdett csipogni. -Szóval Hanna, mondj egy-két dolgot magadról. 

- Hát... Bostonból jöttem, a szüleim... -be sem tudtam fejezni, mert egy fiú lépett az osztályba.

- Bocsánat a késésért Mr. Baker.

- Üljön le Taylor. - a srác hátrajött és leült az előttem lévő padba. 

- Köszönöm Hanna foglaljon helyet - de jó ezt megúsztam. Elővettem a telefonom, megnyomtam a felold gombot. A kijelzőn Facebook értesítéseket láttam. ,,Jack Brown és további 20 személy jelölt ismerősnek. "  

Kiléptem a folyosóra, a társalgó felé tartottam. A szekrényemnél megálltam és beütöttem a kódot.

- Szia -mondta Emily.

- Hali. 

- Hogy tetszett az óra Mr. Bakerrel? 

- Hát elment... -mondtam mosolyogva.

- Ugye tudod, hogy az összes fiú rólad beszél -nézett rám miközben a szekrényében pakolászott.

- Amm... Sajnos engem most nem érdekelnek...

- Ohh... -mondta egy kicsit csalódottan.

- Most mennem kell. 

- Mi a következő órád? 

- Fizika, neked? 

- Nekem informatika de a két terem egymás mellett van szóval elkísérlek -nem tudtam nemet mondani, olyan lelkes volt és különben is szükségem van egy segítségre. Beléptem a fizika terembe, Taylor ott ült az utolsó előtti padban, elindultam és leültem az utolsó padba. 

- Szia, te vagy Hanna ugye? 

- Igen, te meg Taylor vagy ugye? -kérdeztem.

- Igen -mondta mosolyogva, közben belépett egy rövid hajú tanárnő.

- Jack? Miből készült mára? 

- Ommm.. Hát az elektromos ellenállásból...

- Kisfiam az nyolcadikos tananyag -mondta szigorúan. 

- Omm... Nem tudtam sajnálom. Ülj le egyes! - Jack szomorúan leült a helyére. A telefonom képernyője felvillant. ,, Taylor Adams ismerősnek jelölt. " Rányomtam a ,, megjelölés ismerősként" című ikonra.

,, Szia  :)'' -írta Taylor.

,, Szia" 

,, Élvezed a fizika órát? XD "

,, Igen nagyon"

,, Van kedved eljönni velem kávézni? " -erre már nem tudtam mit írni, ő csak egy barát.

,, Igen "

,,Akkor suli után"

,, Suli után :) "

,, :) "

~ 1.rész ~

David kocsijában ültem, éppen haza fele tartottunk. Lisánál voltunk. Szakadt az eső, a szélvédőn alig láttam ki. David a barátom, már lassan három éve, és nagyon  szeretjük egymást!! A gondolataimból életem szerelme zökkentett ki. A combomra tette a kezét és rám nézett...

- David vigyázz!! -kiabáltam.

A következő pillanatban a kocsi fejjel lefelé állt az árokban. Nem voltam magamnál, hallottam a mentő hangját, a tömeget és akkor meghallottam egy ismerős hangot, anya volt az. A mentősöknek sikerült minket kiszedni David autójából. Beértünk a kórházba.

- Csökken a pulzusa!! - kiabálja az orvos.

Megis kiről beszél? Jaj ne hol van David? Mit csinálnak vele? Ugye ő nem volt abban a kocsiban? Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemem az ágyam mellett virágok és papírok hevertek. Próbáltam felállni de az ágy visszahúzott. A kezemből csövek lógtak ki, a lábamon gipsz volt... Mi történt velem?

- Felébredt -mondta valaki.

Akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Az ágy jobb oldalára pillantottam. Egy barna hajú nő állt az ágy mellett.

- Szia kincsem -mondta.

- Anya? -kérdeztem.

- Annyira aggódunk érted -ekkor eszembe jutott valami vagy inkább valaki! David!

- Anya, hol van David?

Persze  ő úgy tett mintha nem is hallottam volna. 

- Anya... -kérdeztem mostmár egy kicsit idegesen.

- Ő, most nincs itt... - kezdte. - Tudod kincsem ő is abban a kocsiban volt... -tessék, ne az nem lehet.

- Az orvosok nem tudtak segíteni rajta!! Sajnalom kicsim!!

- Úgy érted, hogy meghalt? 

Bólintott és rám nézett. 

- Minden rendben lesz!!

- Hogy lehetne minden rendben? - tört ki belőlem, azt hiszem eddig bírtam zokogni kezdtem, David volt a mindenem, életem szerelme. Az az ember akivel le akartam élni az életem, miért történt ez velem? Elvesztettem mindenkit akit szerettem!!

- Miért anya, miért? -kérdeztem zokogva.

Két hónappal később...

Anyáék úgy döntöttek, hogy az életem másik részét New Yorkban kéne töltenem. Persze ebbe nem volt beleszólásom, hiszen ők már döntöttek. A baleset óta nem beszéltem senkivel, még Lisával sem pedig ő volt vagy talán még most is a legjobb barátnőm. Hát New Yorkba költözünk a bútorszállító már a házunk előtt állt tele csomagokkal. A gipsz már lekerült a lábamról, a karcolások eltűntek a testemről de a szívem még most is darabokban hever...

- Hanna, gyere...

- Megyek már!! - mégegyszer visszanéztem az üres szobámba ami régen olyan vidám volt, most pedig csak üres falak. Kiléptem az ajtón és tudtam, hogy minden megfog változni, örökre. Új barátok, új ház és meg ki tudja mi. Beszálltam a kocsiba és New Yorkba indultunk. Az utat végigaludtam, mikor megérkeztünk anya megmutatta a szobám, persze anya mindig a legjobbat akarja nekem így a ház olyan volt mint egy ,,palota ". Beléptem a szobámba a szoba eszméletlen volt.

A szobában minden tökéletes volt, saját fürdőszoba de várjunk csak egy saját gardrób ami tele volt ruhákkal. Holnap hétfő és suliba kéne mennem, de nagyon nincs kedvem hozzá. Mi van ha utálni fognak?