~ 4.rész ~

Tegnap nagyon jól éreztem magam Taylorral. Nincs nagyon kedvem suliba menni de ez van. Gyorsan felöltöztem. Felvettem egy halványrózsaszín pólót és egy fekete szoknyát. Berohantam a fürdőbe, elővettem a szempilla spirálom és egy halvány szájfényt. Megfésültem a hajam és már indulhattam is a suliba. Lementem a lépcsőn az ebédlőben anya állt. - Jó reggelt, Hanna -mondta.

- Jó reggelt -néztem rá mosolyogva.

- Ma későn jövök haza, apád elment az éjszakai géppel, szóval ma egyedül leszel.

- Jó.

- Ne haragudj! 

- Nem semmi baj, egyébként ma én is sokáig leszek a suliban. 

- Akkor jó -mondta mosolyogva. - Na mostmár indulnunk kéne, mert mind a ketten el fogunk késni.

Beléptem az iskola kapuján. Felmentem a lépcsőn és azon gondolkoztam, hogy merre van az osztályunk. Elsétáltam az egyik osztály előtt, de váratlanul az ajtó kicsapodott és én a földön kötöttem ki.

- Te jó ég jól vagy? -kérdezte Taylor.

- Persze -igazából nem voltam jól sajogott a fejem.

- Te vérzel -tette a fejemre a kezét.

- Oh... Fel sem tűnt.

- Gyere elkísérlek a suli orvoshoz -felém nyújtotta a kezét és felhúzott. - Ha akarsz nekem támaszkodhatsz. 

- Köszönöm -mondtam. Végigsétáltunk a folyosón, a folyosó végén egy fehér ajtó állt ezzel a felirattal: Iskolanővér. - Itt is vagyunk. Taylor bekopogott az ajtón egy barna hajú idős hölgy nyitott ajtot. - Gyertek be -mondta. Elmeséltük neki hogy mi történt aztán a társalgó felé vettük az irányt. Nagyon kedves Taylortól, hogy így gondoskodik rólam.

- Hanna! -kiállította Emily. -Hallottam mi történt, jobban vagy? 

- Igen Emily jól vagyok, köszi.

- Taylor ha megbocsájtasz elrabolom Hannát -mondta Em, nevetve.

- Vidd csak -kacsintott rám Taylor.

- Ti most akkor járatok? -kérdezte Em.

- Nem dehogy, hisz alig ismerjük egymást.

- Ha jobban megismernéd járnál vele? 

- Em! Természetesen nem mivel barátok vagyunk és nem hinném, hogy ő többet akar.

                                                         *Taylor szemszöge*

A sportpálya felé tartottam, én vagyok a foci csapat kapitánya. Pénteken lesz az első meccs a szezonban. De nem tudtam erre koncentrálni hisz folyamatosan Hanna járt az eszemben. A gyönyörű haja...

- Taylor figyelsz? -kérdezte az edző.

- Igen figyelek Mr. Fisher! -mégis, hogy figyelhetnék? Nem tudom kiverni a fejemből. Az emberek azt mondják milyen jó nekem na persze. Majdnem minden szabadidőm a pályán töltöm. Nincs időm kb. semmire. 

- Ennyi fiúk, mára végeztünk! - mondta Mr. Fisher. Bementünk az öltözőbe, gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.

- Mi volt ma veled, Taylor? -kérdezte Jack.

- Semmi csak fáradt vagyok... -hazudtam.

- Hé! Én ezt nem veszem be ugye te is tudod! -persze gondolhattam volna.

- Semmi csak Hannán gondolkoztam.

- Az új lányon? -kérdezte meglepedten.

- Igen.

- Tetszik neked? 

- Igen...

- Akkor hívd el valahova.

- Nem lehet...

- Miért!? Azért mert nyuszi vagy?

- Nem de...

- Menj már, mert a végén én hívom el! 

- Arra várhatsz! -kacsintottam Jackre.

Felkaptam a táskám és kirohantam az öltözőből. A szekrények felé tartottam, nem láttam csak Emilyt.

- Em, nem láttad Hannát?

- Most ment el! -a francba, gondoltam.

                                                       *Hanna szemszöge*

Hazafelé tartottam, mikor a házunkhoz értem megpillantottam egy dobozt.- Mi lehet ez? -gondoltam.

Közelebb léptem de a doboz hírtelen mozogni kezdett. Lehajoltam és kinyitottam! Te jó ég ez egy kiskutya. Kivettem a dobozból és letettem a földre. Kinyújtottam a kezem, hogy megszaglászhassa.

Nagyon aranyos volt, felkapták és bevittem a házba. - Valamit adnom kéne neki, mert biztos éhes! -gondoltam. Humm... Kinyitottam a hűtött és kivettem egy doboz tejet, kitöltöttem egy tálba és leraktam  elé. A csöpp jószág rögtön beledugta az orrát a tálba. Egy perc múlva a tál üres volt.

- Huhh, nagyon éhes lehettél -mondtam neki és megsimogattam a fejét.

~ 3.rész ~

A kábézóban ültem, a pultnál Taylor állt. Leadta a rendelést majd visszajött az asztalhoz.

- Szóval... -kezdte. -Miért költöztetek ide?

- Hát apa itt indította be a vállalkozását és... -David miatt és azért, hogy újra kezdjem az életem. -gondoltam.

- És? -kérdezte meglepedten. Az asztal mellett egy pincér állt két kávéval a kezében. Letette őket és visszament a pulthoz. Kezembe vettem a kávét, testemet melegség töltötte el.

- Inkább beszéljünk rólad! -mondtam,és belekortyoltam a kávémba.

- Én inkább rólad szeretnék beszélni.

- Nincs mit nagyon tudni rólam, csak nézz rám!

- Nézlek...-síri csend volt, éreztem hogy tetőtől talpig elpirulok.

- Amm... Mi van a családoddal? -témát akartam váltani, de gyorsan...

- Apám orvos, anya ügyvéd. Az apám nem él velünk 6 éves voltam mikor elment. Azóta nem láttam, csak két hónaponta felhív, hogy mi van velem. Van egy öcsém, Jack.

Nagyon megviselte a válás. A nagyszüleimnél van majdnem mindig. És te? A te családoddal mi van? 

- Hát ez bonyolult... Apa vállalkozó, anya író és újságszerkesztő. A nagyszüleimről nem tudok semmit, mikor kicsi voltam a szüleim összevesztek velük... Szóval nem nagyon tudok róluk semmit!

- Van barátod? -kérdezte.

- Hát volt...

- Szakítottatok, mert ha igen a srác tuti nem volt normális!! 

- Nem a helyzet az, hogy... -elmesélték neki mindent a balesetet és azt hogy elveszítettem azt akit az életemnél is jobban szerettem.

- Nagyon sajnálom. -mondta.

- Nem kell sajnálni tényleg! 

- Mehetünk? -nézett rám mosolyogva. 

- Persze! - felálltam és elővettem a pénztárcám hogy kifizessem a kávét.

- Hagyd csak! 

- Köszönöm. -betoltam a széket és az ajtó felé indultam. Kiléptünk a kávézóból. - Lesz egy buli hétvégén az egyik barátomnál van kedved eljönni velem? 

- Ööö... Nem is tudom mit mondjak.. 

- Nem muszáj csak gondoltam eljönnél velem mint egy barát... -mint egy barát persze így már más a dolog.

- Tudod mit benne vagyok!! 

- Szuper! -mondta. - Hazakisérhetlek? -rá néztem és bólintottam. Az úton még beszélgettünk egy kicsit. Tíz perc múlva meg is érkeztünk a házunk elé. 

- Nagyon jól éreztem magam... -mondta.

- Én is, nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam! -sajnos ez volt az igazság. Mióta David elment nem találkoztam senkivel. Elköszöntünk egymástól és bementem a kapunk. Felmentem a szobámba lemostam a sminkem aztán elmentem zuhanyozni. Nagyon fáradt voltam, ez volt az első napom a suliba, de végülis jól éreztem magam. Csak Taylor ne lenne ilyen helyes. 

,, Egy kocsiban ültem, nem tudtam, hogy hol vagyok és kié ez a kocsi. Az anyósülésen ültem. Egy srác ült mellettem. Várjunk ez a srác nagyon ismerős. Ez David, mit csinál itt? Miért van itt? Zuhogott az eső, kipillantottam a szélvédőn egy kamion állt az út közepén... -David vigyázz!!! ''

- Neee... -sikítottam.

- Semmi baj kicsim csak egy rossz álom volt! -mondta anya és átölelt. Csak sírtam nem tudtam megérteni, hogy ez miért velem történik... Ránézett az órára. Hat óra volt, már nem fekszem vissza, úgyis mire elaludnék addigra suliba kéne mennem! Elővettem a MacBookom, és rákattintottam a Facebook ikonra. Taylor frissített az állapotát: Taylor boldog! :) With: Hanna Darkbloom. 

~ 2.rész ~

Hétfő van ezaz! :( Minden a feje tetején áll, a költözködéssel nem nagyon haladunk, apa mindent megtesz, hogy boldogok legyünk. Nagyon boldog, mert az új vállalkozása kezd beindulni, aminek mind nagyon örülünk. Ideje lenne felkelnem, felültem az ágyon és kibújtam a takaró alól. Kinyitottam a szekrényem és kivettem egy rózsaszín pólót és egy virágos szoknyát, eddig minden rendben volt csak most jött a probléma a szandálomat kerestem de nem találtam kinyitottam kb.öt dobozt de egyikben sem volt. Rápillantottam az órára, jaj ne 7:45 el fogok késni, feladtam a keresést és felvettem a rózsaszín Conversem. Lerohantam a lépcsőn az ebédlő asztalon egy cetli volt: ,,Korán elmentem. Puszi anya ❤️ '' Hát jó gondoltam.

Beértem a suliba, a folyosó tele volt diákokkal, most merre menjek. Elindultam egyenesen a folyosó végén megtaláltam az igazgatói irodát. Bekopogtam az ajtón, egy hang felet rá: -Tessék! -kinyitottam az ajtót...

- Miben segíthetek? -kérdezte a hölgy. 

- Jó reggelt Hanna Darkbloom vagyok! 

- Ohh... Hanna foglalj helyet kedvesem! -mutatott a székre, kihúztam a széket és leültem.

- Az órarendemért jöttem.

- Már mindent előkészítettem -kihúzta a fiókot és elővett egy mappát, kinyitotta. -Tessék -nyújtotta át az órarendem. - Itt egy térkép is de nem hinnem, hogy szükséged lesz a rá! Emily gyere be -mondta mosolyogva. Az ajtót egy barna hajú lány nyitotta ki. -Ő fog neked segíteni, hogy megtaláld a termeket, ja és persze a szekrényed. 

- Köszönöm -mondtam. 

- Igazán nincs mit, de mostmár indulnotok kell.

- Viszont látásra! 

- Sziasztok -mondta mosolyogva.

Kiléptünk az ajtón Emily rám nézett. Barna haja csak úgy ragyogott. Kék felsőt viselt, egy szakadt farmerral. 

- Biztosan te vagy Hanna -mondta.

- Igen.

- Szóval most körbevezetlek -mondta nevetve, nem válaszoltam csak bólintottam.

Végigmentünk a folyosón és elfordultunk jobbra. - Ez itt a társalgó, itt vannak a szekrények, és itt töltheted a szüneteket. -ezen a folyosón is végigmentünk. - Ez itt a....

Végül beértünk az osztályba. Mindenki kiabált, mikor kinyitottam az ajtót mindenki elhallgatott, ez elég ijesztő volt. Rám néztek aztán folytatták a kiabálást. Találtam egy helyet hátul az utolsó sorban, leültem és előszedtem a könyveimet. Becsöngettek, öt perc múlva egy tanár lépett be az osztályba.

- Mindenki üljön le. -mondta. - Úgy hallottam új osztálytárs érkezett. Hanna Bloom? 

- Hanna Darkbloom -mondtam. 

- Áhh... Elnézést. -ahogy kimondtam a nevem a telefonom elkezdett csipogni. -Szóval Hanna, mondj egy-két dolgot magadról. 

- Hát... Bostonból jöttem, a szüleim... -be sem tudtam fejezni, mert egy fiú lépett az osztályba.

- Bocsánat a késésért Mr. Baker.

- Üljön le Taylor. - a srác hátrajött és leült az előttem lévő padba. 

- Köszönöm Hanna foglaljon helyet - de jó ezt megúsztam. Elővettem a telefonom, megnyomtam a felold gombot. A kijelzőn Facebook értesítéseket láttam. ,,Jack Brown és további 20 személy jelölt ismerősnek. "  

Kiléptem a folyosóra, a társalgó felé tartottam. A szekrényemnél megálltam és beütöttem a kódot.

- Szia -mondta Emily.

- Hali. 

- Hogy tetszett az óra Mr. Bakerrel? 

- Hát elment... -mondtam mosolyogva.

- Ugye tudod, hogy az összes fiú rólad beszél -nézett rám miközben a szekrényében pakolászott.

- Amm... Sajnos engem most nem érdekelnek...

- Ohh... -mondta egy kicsit csalódottan.

- Most mennem kell. 

- Mi a következő órád? 

- Fizika, neked? 

- Nekem informatika de a két terem egymás mellett van szóval elkísérlek -nem tudtam nemet mondani, olyan lelkes volt és különben is szükségem van egy segítségre. Beléptem a fizika terembe, Taylor ott ült az utolsó előtti padban, elindultam és leültem az utolsó padba. 

- Szia, te vagy Hanna ugye? 

- Igen, te meg Taylor vagy ugye? -kérdeztem.

- Igen -mondta mosolyogva, közben belépett egy rövid hajú tanárnő.

- Jack? Miből készült mára? 

- Ommm.. Hát az elektromos ellenállásból...

- Kisfiam az nyolcadikos tananyag -mondta szigorúan. 

- Omm... Nem tudtam sajnálom. Ülj le egyes! - Jack szomorúan leült a helyére. A telefonom képernyője felvillant. ,, Taylor Adams ismerősnek jelölt. " Rányomtam a ,, megjelölés ismerősként" című ikonra.

,, Szia  :)'' -írta Taylor.

,, Szia" 

,, Élvezed a fizika órát? XD "

,, Igen nagyon"

,, Van kedved eljönni velem kávézni? " -erre már nem tudtam mit írni, ő csak egy barát.

,, Igen "

,,Akkor suli után"

,, Suli után :) "

,, :) "