~ 5.rész ~

-Hanna megjöttem! -kiabálta anya.

-Szia anya. -lementem a lépcsőn, anya egy levéllel a kezében állt. -Az mi? 

-Nem tudom az ajtó előtt volt. -kinyitotta a levelet és olvasni kezdte: Kedves Hanna! Nagyon sajnálom ami reggel történt, remélem jobban vagy, majd hívj, kérlek! Taylor.

-Ki az a Taylor? -kérdezte anya.

-Senki csak egy osztálytárs.

-És mi történt reggel? 

-Hát...Ohh...jut eszembe milyen volt a napod? -próbáltam terelni a szót.

-Jó volt, de kérdeztem valamit. Mi történt a suliban? -félrehúztam a hajam, hogy látszódjon a varrat.

-Te jó ég! Hanna  mi történt? 

-Csak reggel kicsapódott egy ajtó és én pont ott voltam. -ebben a pillanatban Lisa jött le a lépcsőn.

-Hanna ez meg mi?

-Anya ő itt Lisa.

-Ezt nem hiszem el egy napra megyek el és egy idióta miatt felszakad a fejed és lesz egy kutyád! 

-Sajnálom.

-Hanna! Nincs semmi baj, csak féltelek! 

-De jól vagyok! 

-És ő meg kicsoda? -mutatott Lisára.

-Ő itt Lisa a kapu előtt találtam egy dobozban, nagyon megsajnáltam és behoztam.

-Hanna itt nem maradhat!! 

-De...

-Semmi de! 

-Anya kérlek! Ő az egyetlen barátom!! -rám nézett vett egy mély levegőt és ezt mondta: -Maradhat.

-Köszönöm köszönöm!! Nagyon szeretlek!! -mondtam és a nyakába ugrottam.

-Én is szeretlek kincsem! -mondta és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Egy lépést tettem hátra és elindultam a lépcső felé. 

-Hanna még valami! 

-Igen? 

-Nem szeretném hogyha találkoznál Taylorral! -éreztem ahogy elfehéredek, igaz, hogy a bőröm így sem volt valami sötét.

-Anya! Miért? 

-Mert nem szeretném! -tudtam, hogy fölösleges veszekednem vele.

-Jó. De most mennem kell tanulni. 

Arra gondoltam, hogy még csinálok magamnak egy kávét. Fölszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba. Kinyitottam a táskám és kivettem belőle a könyveket és ledobtam az ágyamra a cuccokat.

Pár órával később...

-Anya elmentem! 

-Hanna hova méssz? -kérdezte.

-Elviszem Lisát sétálni.

-Oké, de siess haza. 

-Oké szia.

Lehajoltam és megsimogattam Lisa fejét, és az ajtó felé indultam. Kiléptem az ajtón a szellő megcsapta az arcom és egy mélyet szippantottam a friss levegőből. -Indulhatunk? -Lisa futni kezdett, gyorsan lelasítottam. A környéken gyönyörű házak vannak elmentünk egy vajszínű elképesztően szép ház mellet, mikor a nevemet hallottam. Megfordultam és Taylor állt velem szembe. A fenébe most jutott eszembe a levele és az, hogy fel kellett volna hívnom.

-Szia, Hanna!

-Taylor. -mondtam.

-Épp hozzátok indultam, mert nem hívtál és gondoltam átmegyek.

-Igen, elfelejtettelek hívni. 

-Nem is tudtam, hogy van kutyád! -mutatott Lisára.

-Taylor ő itt Lisa. A házunk előtt találtam.

-Értem -mondta mosolyogva. -Sétállunk egyet? 

-Igen. Merre megyünk?

-Én a parkra gondoltam.

-Oké. -elindultunk a park felé. Az úton sokat beszélgettünk, a suliról, a terveinkről a jövőre nézve. Tíz perc múlva a parkban voltunk Lisa folyamatosan körülöttünk ugrált. Egy mozdulattal megrántott a pórázt és köztem és Taylor között öt centi sem volt. Éreztem ahogy levegőt vesz. A feje egyre közelebb ért hozzám az ajkai majdnem megéri tettek az enyéméimet.

 

-Taylor ez nekem nem megy! Sajnálom!

-Nem semmi gond, időre van szügséged és ezt tiszteletbe tartom! 

-Maradjünk barátok! -mondtam mosolyogva.

-Oké. -kiléptünk a pórázból ami miatt majdnem megcsókoltam Taylort! -Mostmár mennem kéne.

-Hát jó! Akkor szia! 

-Szia Taylor.