~ 1.rész ~

David kocsijában ültem, éppen haza fele tartottunk. Lisánál voltunk. Szakadt az eső, a szélvédőn alig láttam ki. David a barátom, már lassan három éve, és nagyon  szeretjük egymást!! A gondolataimból életem szerelme zökkentett ki. A combomra tette a kezét és rám nézett...

- David vigyázz!! -kiabáltam.

A következő pillanatban a kocsi fejjel lefelé állt az árokban. Nem voltam magamnál, hallottam a mentő hangját, a tömeget és akkor meghallottam egy ismerős hangot, anya volt az. A mentősöknek sikerült minket kiszedni David autójából. Beértünk a kórházba.

- Csökken a pulzusa!! - kiabálja az orvos.

Megis kiről beszél? Jaj ne hol van David? Mit csinálnak vele? Ugye ő nem volt abban a kocsiban? Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemem az ágyam mellett virágok és papírok hevertek. Próbáltam felállni de az ágy visszahúzott. A kezemből csövek lógtak ki, a lábamon gipsz volt... Mi történt velem?

- Felébredt -mondta valaki.

Akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Az ágy jobb oldalára pillantottam. Egy barna hajú nő állt az ágy mellett.

- Szia kincsem -mondta.

- Anya? -kérdeztem.

- Annyira aggódunk érted -ekkor eszembe jutott valami vagy inkább valaki! David!

- Anya, hol van David?

Persze  ő úgy tett mintha nem is hallottam volna. 

- Anya... -kérdeztem mostmár egy kicsit idegesen.

- Ő, most nincs itt... - kezdte. - Tudod kincsem ő is abban a kocsiban volt... -tessék, ne az nem lehet.

- Az orvosok nem tudtak segíteni rajta!! Sajnalom kicsim!!

- Úgy érted, hogy meghalt? 

Bólintott és rám nézett. 

- Minden rendben lesz!!

- Hogy lehetne minden rendben? - tört ki belőlem, azt hiszem eddig bírtam zokogni kezdtem, David volt a mindenem, életem szerelme. Az az ember akivel le akartam élni az életem, miért történt ez velem? Elvesztettem mindenkit akit szerettem!!

- Miért anya, miért? -kérdeztem zokogva.

Két hónappal később...

Anyáék úgy döntöttek, hogy az életem másik részét New Yorkban kéne töltenem. Persze ebbe nem volt beleszólásom, hiszen ők már döntöttek. A baleset óta nem beszéltem senkivel, még Lisával sem pedig ő volt vagy talán még most is a legjobb barátnőm. Hát New Yorkba költözünk a bútorszállító már a házunk előtt állt tele csomagokkal. A gipsz már lekerült a lábamról, a karcolások eltűntek a testemről de a szívem még most is darabokban hever...

- Hanna, gyere...

- Megyek már!! - mégegyszer visszanéztem az üres szobámba ami régen olyan vidám volt, most pedig csak üres falak. Kiléptem az ajtón és tudtam, hogy minden megfog változni, örökre. Új barátok, új ház és meg ki tudja mi. Beszálltam a kocsiba és New Yorkba indultunk. Az utat végigaludtam, mikor megérkeztünk anya megmutatta a szobám, persze anya mindig a legjobbat akarja nekem így a ház olyan volt mint egy ,,palota ". Beléptem a szobámba a szoba eszméletlen volt.

A szobában minden tökéletes volt, saját fürdőszoba de várjunk csak egy saját gardrób ami tele volt ruhákkal. Holnap hétfő és suliba kéne mennem, de nagyon nincs kedvem hozzá. Mi van ha utálni fognak?