- Szóval... -kezdte. -Miért költöztetek ide?
- Hát apa itt indította be a vállalkozását és... -David miatt és azért, hogy újra kezdjem az életem. -gondoltam.
- És? -kérdezte meglepedten. Az asztal mellett egy pincér állt két kávéval a kezében. Letette őket és visszament a pulthoz. Kezembe vettem a kávét, testemet melegség töltötte el.
- Inkább beszéljünk rólad! -mondtam,és belekortyoltam a kávémba.
- Én inkább rólad szeretnék beszélni.
- Nincs mit nagyon tudni rólam, csak nézz rám!
- Nézlek...-síri csend volt, éreztem hogy tetőtől talpig elpirulok.
- Amm... Mi van a családoddal? -témát akartam váltani, de gyorsan...
- Apám orvos, anya ügyvéd. Az apám nem él velünk 6 éves voltam mikor elment. Azóta nem láttam, csak két hónaponta felhív, hogy mi van velem. Van egy öcsém, Jack.
Nagyon megviselte a válás. A nagyszüleimnél van majdnem mindig. És te? A te családoddal mi van?
- Hát ez bonyolult... Apa vállalkozó, anya író és újságszerkesztő. A nagyszüleimről nem tudok semmit, mikor kicsi voltam a szüleim összevesztek velük... Szóval nem nagyon tudok róluk semmit!
- Van barátod? -kérdezte.
- Hát volt...
- Szakítottatok, mert ha igen a srác tuti nem volt normális!!
- Nem a helyzet az, hogy... -elmesélték neki mindent a balesetet és azt hogy elveszítettem azt akit az életemnél is jobban szerettem.
- Nagyon sajnálom. -mondta.
- Nem kell sajnálni tényleg!
- Mehetünk? -nézett rám mosolyogva.
- Persze! - felálltam és elővettem a pénztárcám hogy kifizessem a kávét.
- Hagyd csak!
- Köszönöm. -betoltam a széket és az ajtó felé indultam. Kiléptünk a kávézóból. - Lesz egy buli hétvégén az egyik barátomnál van kedved eljönni velem?
- Ööö... Nem is tudom mit mondjak..
- Nem muszáj csak gondoltam eljönnél velem mint egy barát... -mint egy barát persze így már más a dolog.
- Tudod mit benne vagyok!!
- Szuper! -mondta. - Hazakisérhetlek? -rá néztem és bólintottam. Az úton még beszélgettünk egy kicsit. Tíz perc múlva meg is érkeztünk a házunk elé.
- Nagyon jól éreztem magam... -mondta.
- Én is, nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam! -sajnos ez volt az igazság. Mióta David elment nem találkoztam senkivel. Elköszöntünk egymástól és bementem a kapunk. Felmentem a szobámba lemostam a sminkem aztán elmentem zuhanyozni. Nagyon fáradt voltam, ez volt az első napom a suliba, de végülis jól éreztem magam. Csak Taylor ne lenne ilyen helyes.
,, Egy kocsiban ültem, nem tudtam, hogy hol vagyok és kié ez a kocsi. Az anyósülésen ültem. Egy srác ült mellettem. Várjunk ez a srác nagyon ismerős. Ez David, mit csinál itt? Miért van itt? Zuhogott az eső, kipillantottam a szélvédőn egy kamion állt az út közepén... -David vigyázz!!! ''
- Neee... -sikítottam.
- Semmi baj kicsim csak egy rossz álom volt! -mondta anya és átölelt. Csak sírtam nem tudtam megérteni, hogy ez miért velem történik... Ránézett az órára. Hat óra volt, már nem fekszem vissza, úgyis mire elaludnék addigra suliba kéne mennem! Elővettem a MacBookom, és rákattintottam a Facebook ikonra. Taylor frissített az állapotát: Taylor boldog! :) With: Hanna Darkbloom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése